A török hódoltság alatt a település elnéptelenedett, majd teljesen megsemmisült. Az 1720-as években német náció lakta, míg 1724-ben Grassalkovich Antal megvásárolta a területet, bár ehhez való jogát sokan támadták. A XVIII. század derekán faluvá avatták, a század végére pedig vásárjogot kapott, és mezővárossá avanzsált Soroksár, Budapest XXIII. kerülete.
Az 1800-as évek végére a magyarok, szlovákok, és nagyobb részben németek, lakta település 12. 143 lelket számlált. Pest-Buda 1950-es egyesítését követően, 44 éven át a XX. kerület (Pesterzsébet) részét képezte, majd 1994-es leválása óta Soroksárt a főváros legzsengébb kerületeként jegyzik. A település három városrészből áll: A Milleniumtelepet az 1910-es évektől folyamatosan bővítették parcellákkal az iparosodásnak köszönhetően. Soroksár-Újtelep az 1920-as években alakult ki. A nyolc évvel később, 100 épületet számláló településért Soroksár és Pesterzsébet is harcolt éveken át. 1934-ben a pesterzsébeti Hangya-telep elszegényedett lakói ide települtek át. A kerület napjainkra is megőrizte kertvárosi jellegét.

Kikapcsolódás, kultúra Soroksáron

A soroksári önkormányzat működteti a Táncsics Mihály Művelődési házat, melyben a Kreatív Játszóház és az amatőr kórus mellett, helyet kaptak a kerület civil szerveződései is, illetve nyitott kapukkal áll minden kulturális kezdeményezés előtt. Az épület helyén az Andrusch Vendéglő állt, egészen 1945-ig, mely bezárása után pártházként funkcionált a létesítmény.
Közlekedés
HÉV- és vasútállomást létesítettek a kerület határában, illetve ugyancsak a régió peremén épült az M5-ös autópálya bevezető szakasza.