Csepel az 1100-as években jobbágyközösségként működött, tudhatjuk meg az első írásos emlékből, mely 1138. szeptember 3-ról maradt fent. A török hódoltság, a tatárjárás, az I. és II. világháború, valamint a szabadságharcok hatására a régió lakossága szétszéledt a századok alatt. Buda és Pest 1950-es egyesítése során az újonnan létrejött fővároshoz csatolták, majd a kerületekre való osztás során a XXI-es számot kapta.
Napjainkban az övezet legégetőbb problémája a lakás-kérdés. A területen álló lakások túlsúlyban munkások részére épült, melyek többségében csupán egy szoba található, illetve a mai komfort-normáknak nem felelnek meg. A kerületnek 30 fős önkormányzati Képviselő-testületi tagja van, akik a Polgármesteri Hivatallal közösen munkálkodnak a városrész fejlesztésén.
Ipar
Papír előállítása mellett, vas-és fémgyártással is foglalkoztak a szigeten. Weiss Manfréd Vas- és Fémművének volt legterjedelmesebb árukészlete a XX. századi Kelet-Európában, mely a II. világháború után az állam kezébe került, majd a század végén bezárni kényszerültek, mert a befolyt összeg nem fedezte kiadásaikat.

Kikapcsolódás, művelődés a 21. kerületben

A homoki növény-, és állatfajoknak, valamint a Vörös Könyvesnek és pannon endemikus fajoknak otthont nyújtó királyerdei Tamariska-domb 1999 óta a főváros védelmét élvezi. A Csepel Galéria és Helytörténeti Gyűjtemény 1985 óta őrzi a városrész történetét, képzőművészeti alkotásait. Bár színtársulata amatőrökből áll, minőségi és élvezhető játékot láthatunk, ha ellátogatunk a Csepeli Színházba.
Ebben a kerületben kapott helyet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főkönyvtára, illetve a Munkásotthon könyvtára is az olvasni vágyók rendelkezésére áll.
Közlekedés
A Csepel-szigetről HÉV segíti a Pestre való könnyű átjutást – mely 1912-ben indult első útjára -, illetve több autóbusz is, valamint a települést megközelíthetjük az M0-ás autóútról is. Sziget lévén vízi közlekedésre is van lehetőség, a Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő 1928-as átadása óta.