A patkányokat nagy általánosságban csak ritkán láthatjuk, pedig elhihetjük, hogy szinte mindenhol ott vannak az életterünkben, legyen szó falusi házakról, garázsokról, csatornákról, sőt beszéljünk akár Európáról, akár Amerikáról. A patkányok tehát világszerte elszaporodtak, aminek az érdekessége az, hogy sokáig ki sem mertek mozdulni otthonukból.
Mint ismert, a patkányok szívós, idegesítő jószágok, akik nagyon sok kárt okoznak az emberek számára, ezáltal évente átlagosan 19 milliárd dollárra tehető annak a kárnak a mértéke, ami a patkányok számlájára írható. Mivel ilyen jelentős állatfajról van szó, a Fordham Egyetem kutatói nemrégiben megvizsgálták, hogy milyen múlttal is rendelkeznek a patkányok, egyáltalán honnan szaporodtak el az egész világon.
Egyszerűen kinőtték Kínát
A barna patkány, ami mellett kisebb változata, avagy a fekete patkány és a házi egér nagy általánosságban a három leggyorsabban fejlődő és legkártékonyabb rágcsáló emlős a Földön. Érdekesség azonban, hogy míg utóbbiak képesek voltak folyamatosan követni az emberi mezőgazdasági és kereskedelmi terjeszkedést, addig a barna patkány évszázadokon át ki sem mozdult Kínából vagy Mongóliából. Miután azonban annyira elszaporodott, nem egészen kétezer évvel ezelőtt váratlanul terjedni kezdett az egész világon, aminek az okai az emberek voltak, akik egyre hosszabb utakra indultak, egyre távolabbi utakon kereskedtek, és ezeken az utakon természetesen a patkányok is megjelentek, így eljutottak minden kontinensre, ahol csakhamar megtalálták a helyüket, és hatalmas populációkat alakítottak ki maguknak. A fentebb említett egyetem a kutatási időszak során a világ 76 eltérő pontján fogott be 314 patkányt, akikből szövetmintát vettek, és a genomiális minták alapján ki tudták mutatni, hogy melyik állat honnan származtatható, ezáltal kiderült, hogy a barna patkányok öt fő útvonalon jutottak ki Kelet-Ázsiából a világ kontinenseire.
Csak az Antarktiszon nincsenek
A patkányok útja jellemzően Délkelet-Ázsián keresztül futott, míg egy másik a Selyemút mellett haladt el, amely keresztüljött Közép-Ázsián és Európán is nagyjából 1500 körül, noha ekkor az európaiak még nem igazán gondolták úgy, hogy egy új patkányfajta szakad a nyakukba a kereskedelem révén. A két másik csoportból az egyik Észak-Amerika nyugati partvidéke felé vette az irányt, méghozzá az alaszkai Aleut-szigeteken át, ahová vélhetően orosz hajók vitték őket, míg a másik csapat szintén hajón keresztül, de immáron nyílegyenesen jutott el a nyugati partokra.
A kutatók kimutatták továbbá egy ötödik csapat létezését is, amelyik Európából indult Észak-Amerika keleti részére, de jutott belőlük a kereskedelem révén Dél-Amerikába, Afrikába és Ausztráliába is, ahol a patkányok nagyon gyorsan kolonizálódtak. Bizonyított tény, hogy 1750-ben a patkányok már New Yorkban is fellelhetők voltak egyfajta honfoglalókként, tehát érdekesség, de éppen az a patkányfajta jelent meg a legnagyobb mértékben az emberek között, amelyik évezredeken át tökéletesen jól elvolt Kína és Kelet-Ázsia környékén.
Habár a patkányok élőhelye nagyon szűk volt, Emily Puckett szakértő szerint mindaddig, amíg a patkányoknak megvannak a maguk forrásai az evéshez, az iváshoz, a szaporodáshoz és a lakhatáshoz, addig természetüknél fogva nem vándorolnak, de pláne nem tesznek meg jelentős távolságokat. Ergo az állat jelentősebb helyváltoztatása minden esetben az emberhez volt köthető, vagyis csak magunknak köszönhető az, hogy a barna patkány ennyire elszaporodott a világon.
