Az emberek nagyon régóta próbálnak védekezni a tűző nap ellen. Először zsalugáterekkel próbáltak árnyékolni, később pedig megjelentek az első fa alapú redőnyök. Már a XIX. század közepén meg lehetett vásárolni az első redőnyöket. A zsalugáterek a XIX. század második feléig voltak használatosak, főként Európa déli részein.
Ezek modernebb változatait vaspánttal lehetett billenteni, és így lehetett szabályozni. A XIX. században egy német asztalos készítette el az első redőnyt. Ez a redőny fából készült, fémkapcsokkal volt összeállítva és hengerre gördült, sínrendszerben működött, ezt a mai napig esslingeni redőnyként ismerik.
Hazánkban az esslingeni redőny elterjedése körülbelül a kiegyezés időszakára tehető. Budapest belvárosában még mind a mai napig találhatóak eredeti szerkezetek. A második világháború idején megcsappant a kereslet a redőnyök iránt, ráadásul az anyag hiánya komoly problémákat okozott. A 60-as és 70-es években ismét megnőtt a kereslet a redőnyök iránt. A minőség azonban elég rossz volt, az ablakokat redőnyszekrénnyel és redőnnyel együtt forgalmazták. A jobb minőségű fából készült redőnyöket kizárólag maszekoktól lehetett vásárolni, jóval több pénzért.
Az 1973-as olajválság érzékenyen érintette a redőnyipart, a nyersanyagok ára az egekbe szökött. A megnövekedett árak miatt egy olyan rendelet született, mely szerint tilos fából redőnyt készíteni, így 1975-ben megkezdték a műanyag redőnyök gyártását. A műanyag redőnyök hamar sikeressé váltak, sokan még a jól működő fa redőnyüket is lecserélték ilyenre. Külső tokos rendszerben, utólag is rá lehetett szerelni a műanyag redőnyt az ablakra.
Hátránya azonban az volt, hogy ez a tokrendszer nagy helyet foglalt el az ablaknál, gátolva a természetes fény bejutását, ráadásul nem volt kifejezetten esztétikus látvány. Németországban vezették be először, hogy alumíniumból készüljenek a redőnyök. Ezek a típusok teljes mértékben képesek fedni, és elég szilárdak ahhoz, hogy védjenek a különböző hatásoktól. Ma már különféle módokon is vezérelhetőek a redőnyök, semmi sem szabhat határt a képzeletnek.