A porcelánok minden kétséget kizáróan a legkedveltebb régiségek között helyezkednek el, hiszen általában könnyű hozzájutni értékes darabokhoz, nagyon sokan keresik is ezeket, miközben általánosságban mindegyikük értékes kordokumentumként, illetve művészeti alkotásként is aposztrofálható.
Amennyiben mi is szeretnénk régi porcelántárgyakat vásárolni, abban az esetben nagyon fontos, hogy mindenekelőtt tisztában legyünk a kérdéses tárgyak történelmével.

Kínából származik

A legértékesebb, mondhatni milliókat érő porcelánok értelemszerűen az eredeti kínai darabok, ami nem véletlen, hiszen az első porcelánokat a 7. században alkották meg Kínában, méghozzá kaolin és földpát kombinálásával, aminek köszönhetően létrehoztak egy formázható, festhető vagy véshető anyagot. A 16. századig csak és kizárólag a kínaiak voltak képesek arra, hogy porcelánt gyártsanak, így amennyiben ilyen régi tárgyakra bukkanunk, és kizárhatjuk a hamisítás lehetőségét, abban az esetben szemernyi kétségünk sem lehet az eredetiség tekintetében.
Miután azonban a 16. századra Európában olyan mértékben megnövekedett a kereslet a kínai porcelánra – főként a teafogyasztás terjedésével –, hogy a kereslet meghaladt a kínálatot, egyre több európai kezdett el porcelánkészítéssel kísérletezni. Ez több évtizedbe tellett, de a 17. században megjelentek az első európai porcelánok is, amelyek Itáliából és Franciaországból származtak. Ezek jellemzően krémszínű lágy porcelánok voltak, amelyek gyenge minőségben utánozták a kínai eredetiket, de nem kellett sokáig várni arra, hogy szászországi német mesteremberek megalkothassák a kemény porcelánt, amelyet ugyan csak egy véletlennek köszönhettek a szakemberek – az aranycsinálás során akadtak rá –, de Johann Friedrich Böttger ettől függetlenül is képessé vált arra, hogy a kínai porcelánnál is masszívabb, illetve tartósabb anyagot állíthasson elő.

Az első európai porcelánok

Bármilyen értelmezésben is tekintünk tehát az európai porcelánra, miután az első gyár 1710-ben alapult, az első öreg kontinensi porcelánok ma már antik régiségnek számítanak, de főként a német Meissenből származó darabok nagyon értékesek. Amint ugyanis a németeknek sikerült összehozniuk a titkos receptet, sorra alakultak Európa-szerte az egyes porcelángyárak, így Bécsben és Velencében is jelentősebb ipar alakult ki körülötte, de a legnagyobb kihívást a franciák állították a németeknek, amikor 1740-ben megalkották a Vincennes-i gyárukat, amely rövid időn belül Európa egyik vezető gyártójává lépett elő.
Az 1700-as évekből származó európai porcelánok tehát mind közül a legértékesebbek, hiszen a század végére már legalább 20 porcelángyár működött az egész kontinensen, amelyek sorra ontották magukból a vegyes minőségű porcelánokat. Ezek többsége ennek ellenére is komoly értéket képvisel, de alapesetben szinte az összes 1918 előttről származó porcelán értékesebb, mint a többi, mert ezek még jellemzően egy olyan régi technológiával készültek, amit az első világháborút követően cseréltek le.

Hasonló bejegyzések