Bár alapvetően nagy értékű ingóságok, a gépjárművek nagyon gyorsan veszítenek értékükből. Különösen igaz ez a szalonokból kikerülő, nulla kilométeres, vadonatúj autókra. Néhány nap és pár száz kilométer után más senki nem fog annyit adni értük, mint amennyiért megvette őket az első tulajdonosuk, még ha az áresés nem is lesz jelentős.
Az évek múlásával, valamint a kilométerek és a tulajdonosváltások szaporodásával az autók értékében is jelentős árzuhanás veszi kezdetét. Befektetési célból egyértelmű, hogy az autóvásárlás az egyik legrosszabb ötlet, de vajon egy autó egyáltalán nem lehet értékálló sem?
A gépjárművek gyors értékcsökkenésének oka, hogy alapvetően olyan használati tárgyak, mint a ruhadarabjaink, például a cipőink. A használat során nagymértékű amortizációnak vannak kitéve, ami hosszú távon teljesítményromláshoz, meghibásodásokhoz, sérülésekhez és a fenntartási költségek növekedéséhez vezet. Ez természetesen akkor is érvényes, ha nem haszonjárművekről, hétköznapi igáslovakról vagy agyonnyűtt családi autókról van szó, hanem imádott hobbiautókról, vagy akár garázsban tartott fétisjárgányokról beszélünk.
Előbbiek esetében egyértelmű a helyzet, ha hajtva vannak, akkor bizony használódnak, de utóbbiak esetében is dolgozik az idő vasfoga, fellép némi anyagfáradás, minimális amortizáció. Továbbá maga a tény, hogy évről évre egyre jobb, szebb, gyorsabb, gazdaságosabb, kényelmesebb, vezethetőbb típusok jelennek meg, már önmagában is csökkenti a régebbi járművek értékét. Az autók világában egyetlen törvényszerűség megy szembe az elértéktelenedés folyamatával. Az, hogy minél kevesebb van valamiből, az annál többet ér.
Az autók és általában a használati tárgyak értékének csökkenése idővel lelassul, majd megáll. A 20-30 éves daraboknál már sokkal kevesebbet számít a kor és annál többet az állapot. A még idősebb járművekből már eleve nagyon keveset látni az utakon, hiszen a milliós számban gyártott típusok is évtizedek óta elavultak, tönkrementek, elkoptak és eltűntek a bontókban és a roncstelepeken. És éppen ez a tény teszi értékessé az igazán öreg túlélőket.
A középkategóriás, 2001-ig gyártott Skoda Felicia típus darabjai közül válogatva a legfiatalabb, de már így is bő másfél évtizedes autók ára jellemzően 400 ezer forint alatt marad. Bőven találni közöttük 200 ezer alatti járgányokat is. Az 54-68 lóerős, 1,3-as vagy 1,9-es motorral gyártott autókhoz bőséges az alkatrészkínálat és a maguk korában sikeres darabok voltak, ma mégsem akad köztük félmilliós darab sem. Logikusan gondolkodva, ezek után a gyengébb teljesítményű, pótalkatrész nélküli és háromszor ilyen idős autók árának meg sem szabadna közelítenie a 100 ezer forintot. Ehhez képest az 1959-es, régi típusú veterán Feliciák ára 5-6 millió forint!
Még a lejárt műszaki vizsgás, évtizedek óta garázsban porosodó, forgalomból kivont veteránautók ára is magasabb, mint a 10-20 éves tucatautóké. Az igazán régi vagy igazán ritka veteránautók ára már tízmilliókban mérhető, és ha igazán különleges példányokról van szó, az áruk forintban kifejezve a milliárdokat is meghaladhatja! Jó példa erre a Ferrari 275 GTB/4 NART, amelyből eredetileg is csupán 25 darabot terveztek, de végül csak tíz darab készült el, mivel nagyon csekély volt irányába az érdeklődés. Akkoriban 8000 dollár körül mozgott egy ilyen autó ára. Az egyiket, amely az 1968-as Thomas Crown affér című filmben tűnt fel, ez egy 2005-ös aukción közel 4 millió dollárért cserélt gazdát. Egyik testvére, a 10709-es alvázszámú NART pedig 2013-ban 27,5 millió dollárért kelt el!
